kiránduló

Zalaegerszeg keleti határában, a 76-os főút melletti erdőben megbújó Csácsbozsoki-arborétumban egész Zala megye erdősült vidékének valamennyi jellemző fa- és cserjefaját megtalálhatjuk. Így ezen a "kis" területen - 83 hektár - találkozhatunk minden olyan növénnyel, amiért egyébként keresztül-kasul beutazhatnánk Zala megyét. Már annyiszor elmentem mellette (mint ahogy gondolom nagyon sokan Ti is), de most végre megálltam egy kicsit, és őszintén mondom, érdemes volt. Nem túl nagy, mégis jó kicsit kiszakadva a városi beton környezetből sétálni a természetben, legeltetni a szemünket a zöld rengeteg árnyalatán. Egy séta az arborétumban jót tesz testünknek, lelkünknek. Ha úgyis útba esik, ha úgyis ott mennénk el mellette - álljunk meg egy órácskára és csodáljuk meg a természet szépségeit. Mutatom milyen!

Hol található? Magyarországon, Zala megyében, a 76-os főút mellett Zalaegerszeg és Nagykapornak között, a város határában. Térképen ITT.

Az út mellett tábla is jelzi az arborétumot, a Balaton felől érkezőknek pedig kanyarodó sáv is van balra. De jöhetünk busszal is, mert pont a bekötő út előtt van buszmegálló "Zalaegerszeg - Csácsi Arborétum" névvel.

A kerítés mellett kisebb ingyenes parkoló van. Az arborétumba pedig a kedvenceinket is hozhatjuk, kutyák is jöhetnek, de csak pórázon.

A kapu után szép tiszafa sor között sétálhatunk be. A tiszafával vigyázni kell, mert minden része mérgező, kivéve a piros magköpenye, amit a madarak fogyasztanak is.

Rögtön az elején, sőt már a parkoló melletti drótkerítésen keresztül is látszanak ezek az érdekes virágok. Rengeteg van belőlük, beborítják az erdő alját. Némi keresgélés után megtaláltam, ez valamilyen kontyvirág féle. Szerintem nagyon érdekes és a maga nemében szép is.

Hazai erdőinkben előfordul a foltos- és a keleti kontyvirág, de van belőle olasz fajta is. Leveleik lándzsásak, buzogány alakú virágukat pedig világos színű lepel öleli körbe. Aztán nyáron piros bogyós termése tűnik ki a zöld levéltenger közül.

Az ösvény hamarosan egy kis tó mellett vezet el, ami megbújik a nagy fák között.

A tavat is tápláló patak most hiányzott a híd alól, de nagyobb eső után biztosan csörgedezik erre is a víz.

Az ösvény hatalmas virágzó babérmeggy bokor mellett vezetett el, aminek csodálatos illata volt.

A babérmeggy örökzöld lombú, sűrű ágú cserje, magassága: 4-6 méter. Apró, fehér, erős illatú virágait késő tavasszal fürtökben hozza, melyek vonzzák a méheket, pillangókat. Termése cseresznye alakú, piros, később megfeketedik, a madarak egyik csemegéje. Levelei nagyok, hosszúkásak, fényesek, élénkzöld színűek, hatékonyan blokkolják a fényt, hangot és hatékonyan csökkentik a szelet. De ebből itt csak a csodás illat volt a lényeg. :-)

A parkban nincs kijelölt útirány, nincsenek iránymutató táblák sem, sétálhatunk össze-vissza az orrunk után. És mindegy is merre indulunk, mert mindenfelé csodaszép részletek várnak ránk.

A bejárattól az ösvényeken balra tartva még két tavat találtam gáttal elválasztva egymástól.

Az arborétum laposabb részein mocsártölgyek, mocsárciprusok találhatók, míg a domboldalakban és tetőkön tölgyesekbe, bükkösökbe érkezünk. A kettő között meg fenyvesek suttognak.

A terület egykor a zalavári apátság birtoka volt, melyet már a második világháború előtt az egerszegiek kedvelt kirándulóhelyeként tartottak számon.

Később, 1945-ben állami tulajdonba került, a zalaegerszegi erdészet kezelésébe. A második világháború alatt a lucfenyves nagy részét hadicélra kitermelték, helyére lucfenyőt, továbbá 30-40 féle örökzöldet, illetve lombos fát ültettek. 

Megtaláltam a tavakat tápláló kis erecskét, ami a forrás irányából csordogál, bár eléggé mesterséges mederben.

A forrásnál pihenőhely vár ránk padokkal, asztalokkal, tűzrakó hellyel. A tűzrakó hely mellett pedig szépen felhasogatott tűzifával.

Innen lépcsőkön mehetünk fel a magasabb területekre.

A forrás rejtőzködik, de a patakocska jól látszik az aljnövényzetben, ahogy a tavak felé csörgedez.

A forrás fölötti ösvény mellett találtam több érdekes kosbort, ami nem tartalmaz klorofilt, ezért nem zöld. Nem is könnyű észrevenni a barna avarban. Meg fotózni sem könnyű, főleg ha sötét felhők vannak az égen és az erdőben alig van fény.

A madárfészek kosbor vagy madárfészek békakonty védett korhadéklakó orchidea fajunk, leggyakrabban a zárt tölgyesekben találkozhatunk vele. Gombákon élősködő növényfaj. Talajban lévő, vízszintesen növekedő gyöktörzséből (rizómájából), számos rövid, vaskos gyökér nő ki, amitől az madárfészekre hasonlít; innen kapta a növény a nevét. Május-júniusban nyílik.

A forrás másik oldalán pedig egy rövidke tanösvényt találunk, mely átvezet egy dombon. A 2006-2007-es években végrehajtott fejlesztések-felújítások keretében létesült "Öregbükkös tanösvény" egy kényelmes séta keretében enged betekintést az erdőgazdálkodás különböző módjaiba.

Az arborétum középső részén található a mintegy 4 hektár területű bükkös erdőrész, melyet kislevelű hárs, kocsánytalan tölgy, kocsányos tölgy, gyertyán, cser és erdei fenyő elegyfák tesznek színesebbé. Az állomány vázát alkotó fő-fafajok kora kb. 120 év, és az elmúlt évek jó magtermésének köszönhetően az erdő teljes területén összefüggő 2-10 éves bükk természetes újulat is megjelent.

A területen természetközeli erdőgazdálkodást folytatnak, melyet folyamatos erdőborítottság megtartása mellett végeznek. Így a változatos vízszintes és függőleges erdei tagolódás egyaránt segíti a faji sokféleség (biodiverzitás) fenntartását, a talaj és a klíma védelmét.

A tanösvény mellett nagyobb pihenőhely is van tűzrakó hellyel, itt akár nagyobb társaságok is bográcsozhatnak, sütögethetnek. Ráadásul az út túloldalán van a gyönyörű, füves focipálya, ahol sportolhat aki nem főz éppen.

Az arborétumban kora tavasszal tömegesen virágzik a hóvirág, a tőzike és az ibolya, melyeket április végén felvált a gyöngyvirág és a több színben pompázó havasszépe.

A nem őshonos fajok növekedési erélyének és ültetési hálózatának vizsgálatára létesült arborétumban napjainkban főleg esztétikai jellegű telepítések történnek, folyamatosan bővítve az arborétum növényanyagát.

Itt a focipálya.

Ez pedig az igen kellemes illatú rododendron, akarom mondani kaukázusi azálea.

A rododendron tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azáleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják.

A Távol-Keletről származik, de napjainkra közel ezer faja él az északi féltekén: Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában – a legtöbb Kínában, Japánban és Indiában, kiváltképp a Himalája lejtőin. Elterjesztésében döntő szerepe volt a kertészetnek. Az európai körülményeket hamar megszokta, de csak azokon a helyeken telepedett meg végérvényesen, ahol a tél nem túlságosan zord, a tavasz hűvös és nedves, a nyár pedig meleg, de párás. Nem véletlen, hogy a legszebb rododendronkerteket Angliában és Írországban találjuk.  

Tömeges előfordulásukkal meghatározzák a különböző magassági övek vegetációjának arculatát. A tűlevelű erdők övében magas cserje és fa nagyságúra nőnek. Magasabban, az 5000 méter feletti hegyvonulatokon pedig, alkalmazkodva a zord körülményekhez csupán néhány centiméteres nagyságúak.  

A rododendronok a savanyú (pH 4.2-5.5), jó vízgazdálkodású, szerves anyagban gazdag talajt kedvelik. Viszont a tűző napsütést és a szelet nem kedvelik, ezért félárnyékos, szélvédett, magasabb páratartalmú helyre kell ültetni. Nagyobb fák alatt kifejezetten jól érzik magukat.

Tehát tavasszal ezért is érdemes beugrani a Csácsbozsoki-arborétumba, mert van egy tucat virágzó rododendron bokor, amik csodaszép látvánnyal ajándékoznak meg bennünket. A legtöbb bokor a focipálya körül található.

Az arborétumban egy - a helyhez nagyon passzoló stílusú - erdészház is található.

Az arborétumban a jellemző zalai fa- és cserjefajokon kívül a hazai flóra számos képviselője megtalálható. Az évek során több mint 30 egzóta faj telepítésére került sor, ezek közül a 14 fajból álló jegenyefenyő gyűjtemény külön említést érdemel.

Séta közben újabb gyönyörű rózsaszín bokor mellett mentem el.

A vörösfenyő az egyetlen őshonos Közép-európai lombhullató fenyőféle. Kezdetben igen gyorsan fejlődő, igen magasra növő, hosszú életű fa. Fája igen jó építőanyag, vörösfenyő cölöpökre épült Velence, Szentpétervár és az Országház alapjában is vörösfenyő gerendákat találunk. És most tele van friss hajtásokkal.

Azt tudtátok, hogy a ginkgo biloba is egy lombhullató fenyő? Pedig bizony! A neve is páfrányfenyő.

Törzsének egyetlen ma is élő faja. Mintegy 150 millió éven keresztül változatlanul maradt fenn, élő kövület. Ma Kínában őshonos. Az egyik leghosszabb életű fa, ezer éves példányai is ismertek. Különleges, legyezőszerűen összenőtt tűleveleivel igazán egyedi dísze az arborétumnak. Főleg ősszel, amikor napsárga színre váltanak a zöld levelek.

Az allergiásoknak nem túl jó hír, hogy még mindig virágoznak különböző fajok, melyeknek a megporzását a szél végzi, ezért szállítja messze a virágport.

És találtam az arborétumban egy "műfenyőt" is... Persze ez is igazi, egy lombhullató fenyő féle, de a friss tűlevelei pont úgy állnak, mint ahogy a műfenyőknek is szoktak. :-)

A focipálya mellett gyönyörű liliomfákat is találunk. A liliomfa vagy magnólia is egy ősi növény, 17-20 millió évvel ezelőtt is éltek már a földön. Magyarországon a kora miocénban keletkezett ipolytarnóci lábnyomos homokkőből kerültek elő a 19,6 (plusz-mínusz 1,4) millió éves Magnolia mirabilis maradványai.

Azok a fajok, amelyek a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat, különösen kényes, igényes növények, és ezért hazánkban gyakorlatilag nem termesztik őket. Leveleik akár a 20–30 cm-t is elérhetik. Többségük fatermetű.

Stimmel. Itt az arborétumban pont ebből van két példány is, kicsit más árnyalatú virágokkal.

A Zalaerdő kezelésében álló, szabadon látogatható arborétum egyébként már a 60-as évek közepétől várja a kirándulókat.

A Csácsi-arborétum 42 hektáros magterületét a környék túlszaporodott vadállományának károsításától egy kb. 5 km hosszú kerítés védi.

Illatos orgonabokrokat is találhatunk a focipálya közelében. Én szinte így is érzem az illatát, ha a képet nézem. :-)

Az arborétum nyitva tartása: április 1-től szeptember 30-ig csak hétvégén és ünnepnapokon 9:00 és 19:00 óra között, valamint október 1-től november 15-ig szintén csak hétvégén és ünnepnapokon 9:00 és 16:00 óra között.

Belépő díj nincs, mindenki ingyenesen és szabadon látogathatja az arborétumot. Akár kutyával is, de a kutyát pórázon kell tartani.

Remélem kedvet kaptatok a Csácsbozsoki-arborétumhoz, és ha legközelebb Zalaegerszeg könyékén jártok, megálltok egy sétára. Vagy akár piknikezésre. Májusban itt is nyílnak a rododendronok, és ez úgy eltitkolva sincs, mint az Azáleás-völgy, mert ezt a főút mellett tábla is jelzi, így könnyű megtalálni. És érdemes megállni egy órácskára.

Ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is. Ott lehet kommentelni, és a saját élményeket is szívesen olvasom! 

Az információk egy része a kihelyezett táblákról, a www.zalaerdo.hu, és a wikipedia oldalairól származik.