Egy mély, szűk szurdokvölgy, benne kristálytiszta robogó patak, tele hangosan robajló vízesésekkel - ez a Ragga-szurdok. A sok vízesés dübörgésétől pedig ez az általam bejárt szurdokok közül az egyik leghangosabb. Kellemes fél napos kirándulást hozhatunk itt össze, ha bóklászunk kicsit az erdőben is, és megállunk itt-ott. Ha sietünk 1,5 óra alatt meg van. De nem érdemes sietni, mert a Raggaschlucht egy újabb természet-alkotta csoda, ahol érdemes elidőzni. Mutatom!
Hol található? Ausztriában, Karintiában, Flattach (am Mölltal) település mellett, a 106-os számú út mentén. Térképen ITT.
Ha Flattach meg van, ott már jól ki van táblázva, és mindjárt az út mellett van egy elég nagy, ingyenes parkoló is. Közelebb is lehet menni autóval a szurdokhoz, de nem érdemes, a parkolótól már nincs messze.
A parkoló az út és a Möll folyó között található, mellette egy nagy térképen átnézhetjük azt is, hogy merre kell mennünk gyalog. A térkép alján van a parkoló, a közepe táján bal oldalon a szurdok bejárata, és onnan fölfelé a szurdok, valamint az elkerülő út vissza.
A Möll a Dráva bal oldali mellékfolyója. Ausztria legmagasabb hegye, a Großglockner keleti lejtőjén lévő Pasterze-gleccserből ered és 84 km megtétele után Möllbrückénél ömlik a Drávába. A Möll a vadvízi evezősök és a raftingozók egyik kedvenc karintiai helyszíne. Flattach mellett mesterséges vadvízi pályát is építettek számukra, ahol versenyeket is rendeznek.
A folyó fölötti hídon átmenve beérünk a házak közé, ahol jól ki van táblázva, hogy merre kell mennünk a Raggaschlucht felé.
A nagy táblán már itt is ki van írva, hogy a szurdok minden nap 9 és 17 óra között van nyitva (befelé van kapu, kifelé már nincs). Innen még kb. 10 perc séta a bejárat, ezzel lehet kalkulálni, ha későn érkeznétek. (Szerintem nyáron fél 5-ig még biztos van esély a bejutásra.)
A bejárat már az erdőben van. Az oda vezető út mentén már csobog egy kis patakocska, a nagy fák között gombák nőnek, a levegőt harapni lehet.
A bejárat mellett, a fák között van egy apró, nagyon régi gerendaház, amit kineveztek fotó-helynek. Van egy kis terasza, ahol leülhetünk akár uzsonnázni is, mert asztalok-padok is vannak. (De, hogy miért "photo-box" az számomra nem igazán derült ki.)
A pénztár mellett kis ajándékbolt és mosdó is található. Ezen a helyen főként ajánlatos a mosdó használata a szurdokba indulás előtt, mert a patak vize folyamatosan csilingel és csobog majd, ami a fülnek kellemes, ám másra is hatással lehet. :) (Bár a szurdok nem hosszú, de bent már csak a természet lágy öle van.)
Belépés után indul a szokásos fahidas túra az erdőben. Itt még sokkal magasabban vagyunk, mint a patak, ráadásul a sűrű növényzettől még nem is nagyon látszik a víz.
Viszont innen már fa hidakon és járdákon haladhatunk, amelyek a sziklafalhoz vannak rögzítve. A sziklán a táblák felirata a magyar autópályákról is ismerős lehet: Abstand halten - Keep distance. :)
Természetesen a hidak rögzítése nagyon stabil, általában acél áthidalókat vagy tartószerkezetet használnak, arra van erősítve a fa járda, mégis több helyen is ki van táblázva, hogy hagyjunk nagyobb követési távolságot az előttünk haladóktól a biztonság érdekében.
A teljes túra összességében könnyűnek, esetleg közepesnek mondható (bár sok lépcső van), tempósan kb. 1,5 óráig tart. A legnagyobb veszélyt a lecsapódó pára miatti nedves, csúszós fa hidak jelentik, ráadásul a korlátok sem bomba biztosak. Kapaszkodni jó, de nekidőlni, ráhajolni nem kellene. A csúszósság miatt stabil túracipő ajánlott.
Itt egy kis fa vályúban elvezették a patak vizét, ami így ott csobog a fa járda alatt.
Az erdőben lapos kövekből épített tornyocskák sokasága. Ha találunk megfelelő köveket, mi is "land-art" művészekké válhatunk. Tudtátok, hogy ezt így hívják? :)
Állítólag a kőtorony építése közben akár meditatív állapotba is kerülhetünk, a gyerekeknél jó hatással van egy csomó mindenre (esetleg még a tanulási nehézségekre is), de sokan vannak akik ellenzik, hiszen ez eléggé megváltoztatja a környezet természetes állapotát. (Talán a legjobb megoldás az lenne, ha a szurdok dolgozói időnként visszarendeznék a köveket az eredeti, össze-vissza szétszórt helyükre.)
A Raggaschlucht a Tauerntől délre, a Keleti-Alpok kristályos régiójában keletkezett. Ezek a kőzetek a régi európai kéreglemez részét képezik. Kb. 150 millió évvel ezelőtt itt még egy mély óceán húzódott agyagos és meszes lerakódásokkal. Aztán egyszercsak a Keleti-Alpok kristályos régiójának lemeze lassan különvált az európai lemeztől és elcsúszott rajta. Kb. 60-30 millió évvel ezelőtt a hegységképződés közben az óceán visszazárta a két lemezt. Ma a Ragga-szurdok a Kelet-Alpok lemezén húzódik, lehetővé téve észak felé egy csodás kilátást a Tauern-re.
A Ragga patak évezredek alatt vájta a sziklákba az Alpok egyik legszebb és legnagyobb kanyonját.
Időnként nyugodt, csillogó és kristálytiszta, aztán ismét vadul zúgó, habzó víz folyik a Raggaschlucht hatalmas sziklái között. Ahol a függőleges sziklafalak összeszűkülnek, a vízesések robaja egészen felerősödik.
A Ragga-szurdokot először 1882-ben nyitották meg a látogatók előtt, majd 1978-ban természetvédelmi területté nyilvánították a környéket.
A szűk szurdok igazi bejárata egy kis fakapu, ezzel tudják lezárni a bejutást a nyitvatartási időn kívül.
És a kapu után rögtön kezdődik is a legszűkebb rész, a legklasszikusabb szurdok "feeling".
Mi is a szurdokvölgy? A szurdok általában egy mély völgyben futó sebes folyó, patak. Évezredek alatt vájt a kőzetbe a víz mély völgyet, és munkálkodik ezen tovább a mai napig. A Raggaschlucht pont ilyen, igazi klasszikus, szűk szurdok. A magas sziklafalak között csobogó sebes folyó a Ragga patak, ami évmilliók alatt kimélyítette a völgyet.
Ha felnézünk, láthatjuk, hogy a szűk hasadékban, a sziklákon fennakadt egy nagy kődarab, ami alatt át kell mennünk.
A folyó itt mélyen a fahidak alatt zúg lefelé, de hóolvadáskor, vagy nagyobb esőzések idején akár 5-6 méterrel is megemelkedik a vízszint, és akkor bizony visz mindent a megáradt folyó, ami csak az útjába kerül.
A szurdokban geológiai tanösvényt is kialakítottak ismeretterjesztő táblákkal. A táblákról sokat megtudhatunk a szurdok szikláinak kialakulásáról és összetevőiről.
Ezek a kemény, kristályos kőzetek könnyen repednek, törnek bizonyos vonalak mentén. Itt egy megközelítőleg vízszintes törésvonal választja el az extra kemény csillámpalát a homokos, agyagos üledékes kőzettől. Az erózió következtében a kőzetek belsejében lévő nyomás is megváltozik, és függőleges törésvonalak is kialakulnak.
A mélyen kanyarodó folyómederben jól megfigyelhető, hogyan vájta ki a víz a sziklákat, és jól látszik az is, hogy itt sokkal magasabb vízállás is szokott lenni, mert a sziklát följebb is simára vannak koptatva.
A fahidak elég magasan vannak a sziklákhoz rögzítve, ezért súlyos tériszonyban szenvedőknek bizony kihívás itt végigmenni, viszont a látvány, a hely energiája és a természet eme bámulatos csodája megéri, hogy leküzdjük a félelmet.
Rengeteg kisebb, nagyobb vízesés fölött vezet az út, és a vízesések robaja jól visszhangzik a szűk, függőleges sziklafalak között. Egyes helyeken beszélgetni sem nagyon lehet, mert nem halljuk a saját hangunkat sem.
Ahol lehet, a kőpárkányon vezet az út, ez hepehupás, egyenetlen felület, ezért a stabil, akár a bokát is jól tartó cipő mindenképpen ajánlott a túrához.
Érdekes lehet azt is megfigyelni, hogy bár a sziklafalak szinte függőlegesek, mégis mennyire zöldek, hogy benőtte őket a növényzet. Például páfrányok és mohák sokasága zöldül a szürke sziklákon. (Ja fordítva, Moha és Páfrány. Hi-hi. Bocs.)
A szurdok egyes helyein a függőleges, egyenes sziklafalakba félköríves kiöblösödéseket figyelhetünk meg. A víz áramlásával örvények alakulnak ki, ahol a magával sodort kövek és homok folyamatosan dörzsölik a kemény sziklákat, így alakítanak ki kisebb öblöket.
A magas, függőleges sziklafalak szinte összezáródnak a fejünk felett, így alig jut be fény a mély szurdokba.
A következő képen is jól látszik, hogy bár amikor én ott jártam, kevés víz zúdult le itt a vízesésnél, a szikla formája megmutatja, hogy máskor sokkal bővizűbb szokott lenni a patak. Legalább egy méterrel kiszélesítette már a víz a szikla mélyedését.
A szurdokban pont ezen a helyen van egy webkamera is, ami ezt a vízesést és a mellette lévő fahidat mutatja. A kamera csak 20 percenként készít egy-egy képet, tehát ha rajta szeretnénk lenni egy fotón, akkor pontban egész órakor, vagy óra 20-kor, vagy 40-kor kell ott állnunk a hídon.
A kép aztán később ITT nézhető meg, de ez ott ki is van írva.
A szurokban nagyon sok lépcső van, így egyáltalán nem akadálymentes. Mivel a kb. 800 méter hosszú szurdokban kb. 200 méter szintkülönbséget kell áthidalni, ez nagyon-nagyon sok lépcsővel jár.
De vannak egészen szűk, és botlásveszélyes helyek is. Viszont ettől vadregényes, vagy ahogy az osztrákok mondják wildromantisch - vadromantikus. :)
Vannak helyek, ahol kiszélesedik egy kicsit a völgy, a hatalmas sziklafalak kissé eltávolodnak egymástól. Itt már megjelennek a kisebb fák, bokrok is a sziklákon. Egyszerűen lenyűgözően gyönyörű az egész! A fotó nem adja vissza azt a feeling-et, ott lenni fantasztikus!
Aztán újra beszűkül, és újra dübörög a patak a szűk sziklafalak között.
A szurdokban, a folyamatos felfelé lépcsőzés közben az út hol a mély völgy egyik, hol a másik oldalán halad. A két oldalt fahidak kötik össze, mesés kulisszákat biztosítva a fotózáshoz.
A mai kristályos kőzetek eredeti anyaga a tengeri üledék volt, ami mintegy 100 millió évvel ezelőtt óriási nyomásnak volt kitéve, és kb. 650 fokos hőmérsékletnek.
A Raggaschlucht sziklafalai főként kristályos kőzetekből állnak: barnás-szürkés paragneiszből és sötétbarna-szürke, finoman csillogó csillámpalából. Többfelé megfigyelhető a rétegek elmozdulása egy-egy törésvonal mentén, melyek az Alpok kialakulásának késői fázisában, kb. 17 millió évvel ezelőtt keletkeztek.
A gneisz metamorf kőzet, amely közepes vagy nagy fokú metamorfózison ment keresztül. A gneiszfélék gránitos magmából létrejövő magmás kőzetekből képződnek. A metamorfózis során elszenvedett változások miatt a kiinduló anyag sokszor nem határozható meg egyértelműen. A gránittest lehet eleve magmás eredetű (ortogneisz), de lehet üledékes is (paragneisz). A szurdokban tehát az üledékes változat figyelhető meg.
És közben egymás után jönnek az újabb és újabb vízesések. Megunhatatlan.
A csillámpala a kristályos palák közé tartozó mezometamorf kőzet. Alapvető jellemzője, hogy a csillámok mennyisége meghaladja az 50%-ot, illetve sok kvarcot tartalmaz.
Ha a nap is besüt egy kicsit, gyönyörű színekben pompázik a víz, sőt ahogy haladunk változik is a színe az alatta lévő kőzettől függően.
Discovery jelleggel muszáj egy kis kőzettant még ide tennem a wikipediáról: az ásványi főkristályosodás fázisainak elsőjét, a körülbelül 700 és 550 °C közötti tartományban megjelenő ásványokat nevezzük pegmatitos fázisnak, illetve pegmatitos kristályoknak. A pegmatitos kristályosodási szakasz a gránitmagma kristályosodásának végső fázisa, jellemző ásványai a kvarc, a földpátfélék és a csillámok.
Több ezer évvel ezelőtt az itt lévő kemény pegmatitok erősen ellenálltak a víz romboló hatásának, így ezen a szakaszon a víz lassabban is folyt, nem tudott mély völgyet vágni a különösen kemény kőzetbe. Azonban azóta a pegmatit nagy része leomlott, és létrejött egy több mint 10 méter magas vízesés, ami a szurdokvölgy végét is jelzi.
Innen még mindig felfelé vezet az út, még nagyon-nagyon sok lépcsőt kell megmászni.
Viszont út közben egyre magasabbról gyönyörködhetünk a legnagyobb vízesésben, mígnem felérünk vele egy szintre, csak a szemközti oldalon.
A lépcsőmászás egyik jutalma egy pihenő.
A kijáratnál a táblákon szigorú tiltás: ebből az irányból tilos a szurdokba lépni, a szurdok felfelé egyirányú és belépés csak az alsó kapun keresztül (jegyvásárlás után) engedélyezett.
A lépcsőmászás másik jutalma a csodálatos kilátás a környező hegyekre, a Hohe Tauern szikláira.
Kb. 20 millió évvel ezelőtt az Alpokat nagyrészt gleccserek borították, és a gleccserek alsó vége jóval a mai jéghatár alatt volt. Az oldalvölgyek olvadékvizeiből kialakult folyók a fő völgyekben áramlottak kelet felé. A Ragga szurdoknál a kristályos kőzetű Keleti-Alpok két fő völgye találkozik: délről a Mölltal, északról a Salzachtal.
A szurdokot elkerülő túraút ki van táblázva (Rückweg), a másik irányba egy fogadó, a Raggaalm található 2 órányira innen, azonban a felirat szerint a fogadó nem működik.
Indulhatunk tehát vissza, lefelé a széles, erdei úton, ahol a felfelé, a szurdokban lépcsőkön megtett 200 méteres szintemelkedést lefelé lejtőn kell megtennünk.
Ennek megfelelően szerpentines utat alakítottak ki, de elég jelentős a lejtése az útnak, ráadásul a sziklás talaj tele van apró kövekkel.
A szurdok általában május közepétől október végéig van nyitva, időjárástól függően. (Kirándulás előtt érdemes tájékozódni a www.flattach.at oldalon.)
Az út annyira lejt, hogy az alsó szakaszon már csak a korlátba kapaszkodva mertünk lemenni, mert az út apró köves, kavicsos, ami különösen "veszélyes", hiszen a kavicsok elgurulhatnak a talpunk alatt, és magukkal viszik a lábunkat is előre, miközben a testünk meg mondjuk hátramarad...
Szóval ezen a szakaszon csak óvatosan, van kapaszkodó, inkább azt használva érdemes leereszkedni, mint nadrágféken. :)
Belépő árak a szurdokba (2018)
- felnőtt: 7 Euro
- gyerek (6-18 év között) 4 Euro
- Karintia kártyával ingyenes
Csak készpénzzel lehet fizetni. (Ausztria kutyabarát, tehát ide is jöhetnek négylábúak, de természetesen csak pórázon, esetleg szájkosárral. Azért indulás előtt gondoljátok át mennyire fegyelmezett az eb, mert itt, a fa hidakon egy kis ugribugri, és tragédia is lehet belőle...)
Remélem kedvet kaptatok, hogy megkeressétek ezt a nagyon szűk, nagyon szép és nagyon hangos szurdokot. Mint ahogy a többit is, mert már rengeteg szurdokról írtam ITT és ITT is.
Az információk a wikipedia oldalairól, valamint a geológiai tanösvény kihelyezett tábláiról származnak.
Én egyszerűen imádom a szurdok-völgyeket, és igyekszem mindenfelé megkeresni és bejárni őket. Tartsatok velem! :)
És ha szeretnétek értesülni az új bejegyzésekről, kövessétek a Kiránduló facebook oldalát is.
Utolsó kommentek